I. Fejezet: Egy új élet kezdete
- SHICHYOU!!!!! SHICHYOU!!!!! KÉSZÜLŐDJ...UGYE NEM AKARSZ MÁR AZ ELSŐ NAP ELKÉSNI?
- MÁR A FÜRDŐBEN VAGYOK! Uram Isten már ennyi az idő? Ha nem sietek a végén tényleg el fogok késni. – gyorsan megmostam a fogamat, és a fésűvel a kezemben kirohantam a fürdőből. Felöltöztem, kiengedtem a hajam és megfésültem. Kész már csak a táska és mehetek is. Bezártam az ajtót és rohanni kezdtem a buszmegállóba.
- Húú!! – lihegek - Remélem nem késtem el a buszt- aggódtam, de nemsokára megérkezett a busz. Mikor megérkeztem az iskola elé és leszálltam a buszról rohanni kezdtem be a kapun egyenesen az épület felé. Mikor már a folyosón voltam egy nagy faliórán láttam, hogy még időben vagyok.
- Ez az! Még időben vagyok! De vajon melyik terembe kell mennem? – bizonytalanul néztem körbe és amikor el akartam indulni (egy számomra helyesnek vélt irányba) valaki utánam szólt:
- Jó napot, kisasszony. Maga bizonyára az új lány.- Egy idős, őszhajú és szemüveges hölgy állt előttem.
- Jó napot kívánok. Igen, a nevem Hiroshy Shichyou. Ön az igazgatónő, ha nem tévedek?
- Igen, Kazayama Naoyi a nevem, a Iesada Kan gimnázium igazgatónője vagyok kedvesem. Meg kéne keresse a diákelnökünket, Tomá-t a beiratkozása véglegesítéséhez.
- Értem, és hol találom meg? – érdeklődtem kedvesen. Nem akartam már az első nap rossz benyomást kelteni. De ahelyett, hogy elmondja merre menjek felkiáltott:
- Ááá! Itt is van – egy fiú közeledett felénk. Magas, kb. 178 cm magas lehetett, rövid szőke hajjal, ...meg egy doszárral a kezében. – Toma bemutatom Schichyou-t, gimnáziumunk új diákját. Kérem intézzék el a beiratkozás hátralevő részét.
- Rendben igazgatónő – mondta kedvesen és egy mosollyal az arcán. Majd amikor az igazgatónő elment felém fordult. – Szia, Toma vagyok. Örvendek a szerencsének – egy széles mosollyal kezet nyújtott felém. Én megfogtam a kezét és kezetrázva mondtam:
- Szia, Shichyou vagyok, örülök a találkozásnak.
- Gyere, menjünk be a DK-elnöki terembe elintézni a papírjaidat. – Bementük a terembe. A terem nagyon szép volt, hangulatos. Négy nagy ablak nézett ki a gimnázium udvarának egy részére, az asztalok közepén egy-egy váza gyönyörűszép virágcsokor sütkérezett az ablakon beáramló napfényben. Átnéztük a papÍrokat, majd körbevezetett a suliban. Mivel bevitt a könyvtárba is elkezdtem keresni az „A Lótusz háborúja” című könyvet. Mire feladtam volna a kereséssel Toma jött kezében a könyvvel.
Miután elköszöntem Tomatól elindultam haza. Ez volt az első napom az új gimiben és ebben a városban. Egy park előtt haladtam el, amikor egy kiskutya futott felém. Mivel pont előttem állt meg legugoltam és megsimogattam.
- Szia. Köszönöm, hogy megfogtad Taikuyt – egy vörös, rövidhajú lány állt előttem és közben levegő után kapkodott.
- Szia. Nincs mit. Aranyos a kutyád. – mondtam mosolyogva.
- Köszi, de...- mosolyogva folytatta - valójában a szomszéd kutyája.
- Óó ...értem, elnézést. – válaszoltam halkan.
- Ugyan semmi baj, nem volt honnan tudjad – ugyanolyan kedves mosoly volt az arcán mind az elején – amúgy Riien-nek hívnak. Téged?
- Shichyou, örvendek a szerencsének.
- Én is örvendek Shichyou-chan. Most mennem kell, remélem még találkozunk.
- Igen, én is remélem, hogy még összefutunk Riien-chan. – egy mosollyal támasztottam alá szavam, amit ő is viszonzott. Majd elindult a parkba Taikuy-al, én pedig hazamentem.
- MEGÉRKEZTEM!...Huh? nincs itthon Yakara nénikém? Hol lehet? – körbejártam a házat hátha megtalálom a nénikémet, de sehol sem volt, majd a konyhában észrevettem egy cetlit, amin ez állt: „Ma később jövök haza. Van étel a hűtőben, ha éhes vagy nyugodtan melegíts magadnak valamit.” – Értem.
Miután elolvastam az üzenetet melegítettem egy kis rizset és szójaszószt tettem rá. Majd nekiláttam az ebédnek. Ezután letusoltam, átöltöztem és miután becsomagoltam másnapra úgy döntöttem, hogy lefekszem. A mai nap fárasztó volt, de végül nem tudtam elaludni. Viszont túlságosan izgultam a másnap miatt, mert ugyan már megismertem Tomat nem tudom, hogy mások hogy fogadnának engem, és aggódtam, hogy Toma sem lesz a barátom, és hogy ő is elhagy majd engem, mind mindenki mielőtt idejöttem. Nem akartam egyedül maradni...megint.