IV. Fejezet: Ayame-chan
- Hiroshy kisasszony. Megismételné az utolsó kérdésem? – Zaito tanárúrnak a hangját hallottam meg és riadtan felkaptam a fejem. Te jó ég. Elaludtam.
Ez nem lehet. Alig egy hete járok ide és máris elalszom bioszon?
- ...
- Nos, kisasszony? Megismételné az iménti kérdésemet? – a tanár komoly tekintettel nézett rám.
- „Mi a különbség az emberi és állati szövetek között?”- Riien-chan hangja volt. Halkan beszélt, de szerencsére megértettem, azt amit súgott.
-A...az volt...az volt az utolsó kérdés, hogy: „mi a különbség az emberi és állati szövetek között” válaszoltam Zaito tanárúrnak kissé bizonytalanul.
- Kérem rám nézzen, amikor magyarázok és ne a padon tetesse magát, hogy alszik.
- Ha...hai. Gomenasai.
Riien-chan biztatóan mosolygott és folytatta a beszélgetést a vöröshajú lánnyal, Izayoival. A harmadik sulis napomon összefutottam velük a parkban, amikor sétálni voltam. Akkor ismertem meg Izayoit is és hamar összebarátkoztunk. Általában Riien-channal együtt szokott suliba jönni. Engem a nénikém hoz, de azért gyakran jövök gyalog. Ilyenkor általában vagy hamarabb elindulok, vagy azt mondom Yakaranak, hogy kedvem van egy kicsit sétálni és ismerkedni az új környezetemmel. Ilyenkor mindig rám hagyja és helyesli, hogy ismerkedjek a új helyekkel és útvonalakkal. Voltak napok, amikor Riien-chan és Izayoi-channal jöttem a suliba. Ők ketten mindig meg tudtak nevettetni és velük gyorsan telt az idő.
De most biosz van. A régi sulimban a biológiát nemigazán tanították. Volt mit behoznom, de sikerült felzárkóznom. Már nem amellett a rövid, fekete hajú és zöld szemű fiú mellett ülök, aki mellé az első nap ültem. Jelenleg egyedül vagyok, amit azért nem bánok annyira.
- * Kling-kling-kling* kicsengettek. Most hamarabb kimentem így kint vártam meg Riien- és Izayoi-chant. Kimentünk az udvarra. Melegen sütött a Nap, tehát úgy döntöttünk kint fogyasztjuk el a tízórainkat.
- Mi történt veled Shichyou-chan? Nem hittem volna, hogy pont te fogsz elaludni, ráadásul bioszon. – Izayoi értetlenül nézett rám és várta a választ.
- Hát...igen... még sosem aludtam el egy órán se. De most fáradt vagyok. És...nem is vettem észre addig, amíg Zaito tanárúr fel nem ébresztett. – Riien-chanhoz fordultam:
- Arigatou Riien-chan, hogy segítettél.
- Iiyo. Te is segítettél volna, és én is már elaludtam egyszer bioszon, szóval...tudom, hogy milyen – alig fejezte be a mondatát Izayoival el kezdtek kacagni és ettől nekem is nevetnem kellett.
- * Kling-kling-kling*
- Óó...máris becsengettek?- sóhajtozott Izayoi. – Na mindegy. Úgyis ez az utolsó órám
- Nekem is. – mondta Riien-chan.
- Azthiszem, hogy nekem is, de meg kell néznem – gyorsan előkotoráztam az órarendemet és végigfutottam rajta. – Áh...nekem még lesz egy matekom.
- Ha gondolod megvárhatunk – mondta Riien-chan és Izayoi pedig biztatóan mosolygott.
- Köszönöm szépen, de biztos van jobb időtöltésetek is mint, hogy még egy órát itt üljetek – majd mosolyogva hozzátettem. – Viszont, mivel holnap szombat, ha van kedvetek hozzá kimehetnénk a városba egy kávézóba.
- Hai. – mondták egyszerre. – Akkor holnap. – válaszolta Riien-chan és elindultak az osztály felé. Én is gyorsan befutottam a terembe. Nem akartam elkésni.
Miután lejárt a matek elindultam haza. A gimi kapujában megláttam a fekete hajú fiút.
Gondoltam, bemutatkozom neki és megkérdem, hogy hogy hívják, de mire már elindultam feléje elment. Viszont, ahogy kiléptem a kapun összementem egy fekete hajú és barna szemű lánnyal.
- Gomenasai – mondtuk egyszerre.
- Gomenasai. Nem vettelek észre. – modtam, majd meghajoltam.
- Nem gond, én is elnézést kérek. Te bizonyára egy új diák vagy.
- Hai, a nevem Hiroshy Shichyou. Örvendek.
- Én is örülök. Az én nevem Taikazu Ayame – kezet fogtunk. – Ne haragudj, de most mennem kell. Vár az egyik osztálytársam, oda kell adnom neki valamit.
- Rendben. Remélem még találkozunk. – Rámosolyogtam és reméltem, hogy viszonozni fogja, amit meg is tett.
- Én is remélem, hogy még találkozunk – azzal elment. Amikor hazaértem Yakara nénim már otthon volt.
- Szia Shichyou. Na, milyen volt a suliban?
- Köszönöm szépen jól telt. Hm...mi ez a mennyei illat?
- Az ebéd. – Kacagott egyett majd tálalt is. Az ebéd nagyon finom volt. Miután végeztünk elmondtam, hogy mit szeretnék csinálni szombaton. Szerencsére nem ellenezte. Segítettem elrakni, majd felmentem a szobámba és rendet raktam.
Olvastam egy kicsit, megnéztem egy filmet majd lefeküdtem.