VIII. Fejezet: Az első nap a Kantayou-ban

Másnap reggel, azzal a reménnyel ébredtem, hogy a fiú már jobban van. Felöltöztem majd lementem a konyhába, ahol Yakara nénikém már javábban tett-vett.

- Jó reggelt Shichyou drágám.

- Jó reggelt. – Mondtam elgondolkodva.

- Az osztályfőnököd hívott. Elmondta, hogy a tegnap mi történt. Jól vagy? – kérdezte őszínte aggodalommal a hangjában.

- Ha...hai. Demo...demo...nem értem, hogy...miért nem bénultam le mint a többiek és, hogy...és hogy miért nem lettem akkor rögtön rosszul a vértől, mért csak, amiután az egész lejárt.

- Tudod kicsim...talán azért, mert te olyasmin mentél át, amin mások nem és másképp reagálsz a dolgokra – miközben a kérdésemre próbált választ adni kirakta a reggelim és a teát.

- Sou-kka.

- Ma is a barátnőiddel mész suliba? – kérdezte kedvesen.

- Hai – válaszoltam vidáman, mivel nagyon szerettem a lányokkal lenni. Mindig megtudtak nevettetni, amire utoljára csak a húgom volt képes. És mellettük úgy éreztem, hogy végre igaz barátokra leltem, akik örökre velem maradnak. – Viszont ma később jövök haza, mivel ma van az első napom a „Kantayou”-ban – mondtam mosolygva, és reméltem, hogy ez nem fogja letőrni a nénikémet.

- Értem. Hát akkor sok szerencsét, és jó szórakozást – válaszolta és még mosolygott is. Ez jó jel. Gondoltam magamban.

A kapuban már ott vártak a lányok. Mind itt voltak: Riien-chan, Ayame-chan, Nita-chan és Izayoi-chan is.

- Jó reggelt – mondtam.

- Jó reggelt – mondták kórusban.

- Hát akkor menjük, mert a végén még elkésünk – mondta Ayame-chan.

- Hai – válaszoltam alátámasztva állítását, mivel meg volt rá a kellő esélyünk, hogy elkéssünk, ha nem sietünk.

Az első óra tesi volt. A tanár köröket futatott velünk, tehát  a végére teljesen kimerűltem. Na mindegy, a második óra viszont rajz volt, szóval a vásznom előtt, festés közben „kipihentem” magam.

Mióta ide járok suliba, nem volt alkalmam megismerkedni a fekete hajú, zöld szemű fiúval. Jobban mondva, mikor be akartam mutatkozni, mindig eltűnt. Szuper. Mivel már elolvastam a könyvet, amelyet még első nap kikölcsönőztem, rendszeresen látógadtam a könyvtárat Toma-val és suli után is gyakran találkoztunk. Kimentünk a parkba olvasni vagy sétálni, ha meg nem tudtam vagy nem értettem valamit, mindig számíthattam a segítségére. Időközben megismerkedtem Kiba-val, Izayoi fiújjával, Shibaval, Toshyval és Ikkivel. Szóval már is volt 9 barátom. Ennek örültem.

Iskola után elköszöntem a lányoktól ( a  fiúk gördeszkázni mentek, szóval nem vártak meg minket) és elindultam a városba. A kávézó előtt pár másodpercre megálltam, majd mély levegőt vettem és bementem.

- Szia Shichyou-chan. – Gaku-kun széles mosollyal köszöntött.

- Szia Gaku-kun – én pedig viszonoztam kedvességét. Miután felvett egy rendelést megfogta a kezem és a személyzetibe vitt. Egy kicsit meglepődőtten követtem őt.

- Tessék, ezt a ruhát kell majd viselned, illetve itt ez a kimonó is, amit szintém majd viselned kell, de majd megmondom, hogy mikor. Most ezt vedd fel – és felém nyújtott egy nagyon szép pincéri ruhát. Miután kiment felvettem, és én is kimentem.

- Mintha mindig is rád várt volna – mondta miközben gyorsan végigmért, hogy minden stimmel-e. Én egy kicsit zavarodottan, és elvörösődve, elmosolyodtam, a kezeimet fogva pedig lehajtottam egy pillanatra a fejemet.

- Akkor mivel kezdjek. Mit csináljak? – kérdeztem lelkesedve.

- Jó látni a lelkesedésedet, de mind mindenki te is az elejéről kell kezdened. Remélem ez nem fog csalódást okozni. – Egy kis mosollyal és egy enyhe biccentéssel jelztem, hogy értem és nem gond. – Nos akkor azzal kezdjél, hogy leszedsz az aszatlokról. Először is az üresekről, majd törőld is le. Utána menj a vendégekhez, de csak azokhoz, akiknél látod, hogy már üres a tányér, vagy a pohár, vagy, hogy befejezték. Viszont vigyázz arra, hogy ne bámuld az embereket, ne érezzék kellemetlenül magukat. Majd kérdezd meg őket, hogy elveheted az asztalról a dolgokat. Rendben?

- Hai – egy határozott igennel válaszoltam, hogy igen is megértettem a feladatomat.

Mivel két asztal  is ürűlt időközben odamentem, leszedtem, letöröltem és bevittem a mosatlant a mosogatóba. Ezután pedig odamentem egy asztalhoz.

- Gomenasai – szólítottam meg az asztalnál ülőket és közben óvatosan meghajoltam. – Elvehetem a tányérokat?

- Hai. Arigatou – válaszolt egy férfi és egy őszínte és kedves mosollyal erősítette meg, hogy igen, elvehetem az asztalról a tányérokat.

- Arigatou gosaimas. További kellemes beszélgetést és teázást.

- Arigatou – ezuttal a férfival szemben ülő nő szólalt meg. Elvettem a tányérokat, meghajoltam és  bementem a konyha egyik részére a mosatlannal és betettem a kagylóba.

Hát ezzel telt a délutánom azon része, amit a kávézóban töltöttem, plusz néha még felsepertem és feltöröltem. De nekem tetszett, mivel rengeteg kedves ember között lehettem. A munkahelyemről a temetőbe mentem a szüleimhez és a húgomhoz, és vittem egy szép virágcsokrot. Néhány órát ott töltöttem, elmeséltem, hogy milyen volt a suliban és, hogy milyen volt az első napom a kávézóban, majd hazamentem. Otthon tanultam másnapra, majd lementem a konyhában.

- Na milyen volt az első nap? – kérdezte a nénikém miközben vacsorát készített.

- Jó volt. Bár csak asztalokat szedtem le, és mégis jól éreztem magam, mivel egy csomó kedves ember között lehettem. – Válaszoltam boldogan.

- Ennek örvendek.

Miután vacsoráztam felmentem a szobámba. Még olvastam egy keveset, majd lefeküdtem aludni.